Új Akropolisz Filozófiai Iskola

Tartalom átvétel
Frissült: 7 perc 21 másodperc

FILO-CAFÉ

2018, június 20 - 20:14
Filozófiai kávéház Kezdete 2018.07.01. vasárnap 18:00 Helyszín Kairosz Kultúrműhely, Székesfehérvár, Megyeház utca 22/a Helyszín link /kozpont/szekesfehervar Részvételi díj A részvétel ingyenes. FILO-CAFÉ

Manapság egyre nagyobb értéke van az önkéntességnek. Példa erre az államilag felkarolt TeSzedd! akciók, a középiskolásoknak kötelező önkéntes munka, vagy az, hogy több humánerőforrás szakember is javasolja pályakezdőknek, amíg nem tudnak elhelyezkedni, végezzenek önkéntes munkát, mert ezzel a szakmai önéletrajzukat bővíthetik.

Az önkéntes akciókról készített beszámolók szerves részévé váltak a cégek és csoportok PR-jának is, és az is divattá vált, hogy az emberek a közösségi médián osztanak meg magukról képeket önkéntes munka közben.

Természetesen jó dolog az, hogy egyre többen igyekeznek felelősséget vállalni környezetükért, legyen szó rászoruló embertársaink segítéséről vagy éppen természetvédelemről. Felmerül a kérdés, hogy valóban tekinthető-e önkéntes munkának az, ami kötelező, amit azért teszünk, hogy hasznot húzzunk belőle? Mit jelent az igazi önkéntesség, mit jelent az önkéntesség szellemében végzett munka? Hogyan lehet megvalósítani azt, amit Marcus Aurelius a következőképpen fogalmazott meg:

"Van olyan ember, aki, ha embertársával jót tett, azonnal kész a hálát számlázni. Van olyan, aki ezt ugyan nem teszi meg, de azért befelé mégiscsak adósának tekinti a másikat, s nagyon is tudatában van jótéteményének. Más viszont egyáltalában nem tartja számon, amit tett, hanem hasonlatos a fürtöt termő szőlőtőhöz, mely ha egyszer meghozta gyümölcsét, semmi mást nem kíván többé. A jótékony ember, akárcsak a ló, ha futott, a kutya, ha vadra bukkant, a méh, ha mézet gyűjtött, nem veri dobra tettét, hanem tovább folytatja áldásos munkáját, mint ahogyan a szőlőtő, ha eljön az ideje, ismét meghozza a maga fürtjét."

A témát felvezető előadás után a fenti kérdésekről fogunk beszélgetni ezen a Filo-Café találkozón.

FIGYELEM HELYSZÍNVÁLTOZÁS!

A program helyszíne: Székesfehérvár, Megyeház u. 22/A, Kairosz Kultúrműhely

 

Előadó Grúsz Róbert

Fekete vagy fehér testvériség?

2018, június 7 - 19:37
Fekete vagy fehér testvériség? Bujáki Márton 2018.06.07. csütörtök, 21:37 Előadás és séta a szabadkőművesség jegyében Esemény típus Városnéző séta Időpont 2018. május 15. kedd, 09:00 Helyszín Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. Rigó u. 6–8. Helyszín link /kozpont/budapest

Akik részt vettek az Új Akropolisz Filozófiai Iskola szervezte előadással egybekötött sétán, lépten-nyomon rácsodálkozhattak arra, hogy Budapest belvárosában megannyi szabadkőműves emlékre, szabadkőművesekről elnevezett utcára és térre, a társaság tagjai emelte épületre bukkanhatunk.

Az előadás elején Pálosi-Magyar Myrtill régész a szabadkőművesség történetét mutatta be nagyvonalakban. A mai napig fennálló titkos társaság a 17. században jelent meg Angliában, hivatalosan azonban 1717. június 24-étől tartják számon, amikor is négy londoni páholy nagypáhollyá egyesült. Az 1723-as alkotmány lefektette az alapelveket is, ahol kiemelt szerephez jutott a humanista erkölcsi és szellemi értékek őrzése és a felvilágosodás eszmeisége, vagyis a szabadság, egyenlőség, testvériség ideája.

Magyarországon a 18. század közepén jelent meg a társaság, és az első magyar páholy tagjai közé tartozott Kazinczy Ferenc és Martinovics Ignác is. A Martinovics-féle összeesküvés miatt azonban 1795-ben betiltották működését, és csak a kiegyezés után, 1871-től 1920-ig, a boldog békeidőkben virágzott fel újra.

A többi titkos társaság kialakulásához hasonlóan a szabadkőműveseket is a mélyebb magyarázatok iránti vágy inspirálta, hogy járni kezdjék belső útjaikat. A fejlődéshez változásokra van szükség, és azok előtt, akik ettől megijednek, a titkos tanítások is elzárva maradnak. Ebből a félelemből eredeztethetők a szabadkőművességet ért vádak: titkos sátáni szertartások, a világuralom megszerzésére irányuló összeesküvések. Az ellenséges viszonyulást felerősíti a szimbólumok használata is, amelyek megértése nem mindig magától értetődő. Fontos szimbólum a faragatlan kő, amely a maga tökéletlenségében jelképezi az embert, akiben azonban benne rejlik a tökéletesség, csak „le kell vésnie” magáról a felesleget.

Az előadás végén Pálosi-Magyar Myrtill rámutatott arra is, hogy a művészet, a vallás, a tudomány és a politika képviselőjeként több száz szabadkőműves igyekezett létrehozni a Szépség, a Jóság, az Igaz és az Igazságos platóni ideáját az anyagi világban. A művészek közül közéjük tartozik Isaac Balzac is, aki szerint „Az írónak azt a célt kell maga elé tűznie, hogy erkölcsileg megjavítsa a maga korát, máskülönben csak hiú mulattatója az embereknek”. A tudományt képviseli Kőrösi Csoma Sándor, aki 1819-ben indult útnak: „Elhatároztam, (…) egész életemet oly tudományoknak szentelem, melyek a jövőben hasznára lehetnek az európai tudós világnak…”. A vallás kiemelt képviselője James Anderson lelkész, a szabadkőműves alkotmány megírója, illetve Horváth Mihály és Sztehlo Gábor. A politikusok közül a társasághoz tartozott többek között Gandhi is, aki azt vallotta, hogy „Önmagunk megtalálásának legjobb módja, ha másokat szolgálunk”.

Az előadást követő séta első állomásán, a Horváth Mihályról elnevezett téren a résztvevők megismerkedhettek a katolikus püspök nehéz sorsával, akit éppen szabadkőművessége miatt közösített ki a katolikus egyház, és tiltott el papi hivatásától. A közeli Bárczy István utcában látható Bárczy emléktáblája, aki Budapest főpolgármestereként újjászervezte a főváros iskolarendszerét, és bevezette az óvodai és elemi iskolai napközi otthont.

Az Alpár Ignác tervezte Károly-körúti Anker-palota impozáns épülete előtt állva fény derült arra is, hogy az építész azért örvendett nagy sikernek, mert rendkívül praktikus épületeket tervezett. A palotától nem messze, a Deák téren áll Sztehlo Gábor evangélikus lelkész szobra, aki a zsidóüldözéskor 2000 embert mentett meg, és a háború után közel 800 árvából alapította meg a gyermekköztársaságként működő Gaudiopolist. Az egykor az Andrássy-család birtokában álló épületek előtt említette meg az előadó, hogy a Nagyoriens Szabadkőműves Rend alapító tagja volt Andrássy Gyula miniszterelnök is.

Az előadás és a séta után a program résztvevői azzal a tudattal térhettek haza, hogy bepillantást nyertek a közösségért gyakran erejükön felül munkálkodó szabadkőművesek életébe, és maguk is osztozhatnak hitvallásukban. Avagy, ahogy hitvallásukat a társaság egykori tagja, Kazinczy is megfogalmazta: „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted, szánts és vess, s hagyjad másnak az áldozatot.”

Előadó Pálosi-Magyar Myrtill Szerző Szathmáry Emőke kirándulás

Világszépek

2018, június 7 - 15:50
Világszépek Bujáki Márton 2018.06.07. csütörtök, 17:50 Mesedélután a Rigó utcában Esemény típus Gyerekprogram Időpont 2018. május 12. szombat, 16:00 Helyszín Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. Rigó u. 6–8. Helyszín link /kozpont/budapest

Az Új Akropolisz Meseköre rendhagyó mesedélutánra készülődött 2018. május 12-én: szép tavaszi időben bízva ezúttal az egyesület Rigó utcai központjának belső udvarát változtatták át Meseországgá. A birodalmat egy futó zápor miatt ugyan gyorsan ki kellett terjeszteni az épületre is, de némi átszervezés után ezúttal is hangulatos játék és mesélés kerekedett.

A világszép úrfi történetét követve a gyerekek megmászhatták a Veres-hegyet, megmosakodhattak a kívül-belül megszépítő arany vízben, saját készítésű-díszítésű varázspálcáikkal kiállhattak a sűrű rengetegben megbújó betyárok ellen, és végül szépségükön túl okosságukat is bizonyítva elnyerhették a százszorszép királylányok kezét. A mese végét illendően, zenés-táncos mulatsággal ünnepelte a társaság.

A szülők örömmel statisztáltak a mese eljátszásában, segítették a gyerekeket a mese utáni alkotásban, de ezúttal önálló feladatot is kaptak: lerajzolták világszép csemetéjüket. Régi látogatói mellett a Mesekör örömmel üdvözölt – és továbbra is vár – új családokat is.

Előadó Bernát Ottilia Szerző Bodonovits Regina gyerekprogram mesefoglalkozás

Amit szeretünk és amitől félünk

2018, június 2 - 19:25
Amit szeretünk és amitől félünk Bujáki Márton 2018.06.02. szombat, 21:25 Szerző Delia Steinberg Guzmán ...mindenki hordoz magában valamennyi félelmet...*

Egy régi tanítás – amely filozófiai, így egyben ezoterikus is – arról szól, hogy előbb vagy utóbb mindenki szembetalálkozik az életében azzal, amit szeret és azzal, amitől fél.

Vajon előre meghatározott keretekről, az elkerülhetetlen jövőről lenne szó? Nem, ez egy mély tanítás, egy olyan bölcsesség gyümölcse, amely korántsem vesztette aktualitását. Rávilágít a lelkivilágunk erejére: az érzelem, a szeretet és a félelem, amelyet átélünk, képes mozgatni az akarat rejtett szálait, tudja irányítani a gondolatokat és elvezetni a tettekig.

És még valamire felhívja a figyelmünket: mindenki temérdek vággyal, szép reménnyel, törekvéssel éli az életét, de emellett többé-kevésbé rejtetten mindenki hordoz magában valamennyi félelmet is.

Ma ugyan felkapott dolog nem félni semmitől, vagy azt állítani, hogy nincs is mitől félnünk, mégis épp a félelem visz rá, hogy kérkedjünk a nekünk tetsző célkitűzésekkel, és hogy még említés szintjén is kerüljük a félelmeinket.

Semmitől sem félni a szorongó, nem tudatos emberre jellemző veszélyes szélsőség. És hogy nincs is mitől félnünk? Ez ugyanúgy a tudatosság hiányára vezethető vissza. Aki azonban mindenfélétől fél, kishitű, erőtlen, már-már gyáva is.
 

Meg kell találni a jó arányt, a belső bátorságot...**

Meg kell találni a jó arányt, a belső bátorságot, amely olyannak mutatja a dolgokat, amilyenek, és megfelelő értéket tulajdonít nekik. Aki bátor, tudja, mitől féljen és mit kerüljön, illetve mit szeressen és támogasson.

Összefoglalva, mindenki szeret valamit, mindenki fél valamitől, és éppen ez hívja életre egyiket is, másikat is.

Jó volna, ha a félelmet felváltaná az elővigyázatosság mindazzal szemben, amitől érdemes távol tartanunk magunkat, és jó volna, ha távol akarnánk maradni azoktól a veszélyektől, amelyeket képesek vagyunk bölcsen előre látni.

Jó volna, ha a szeretet egyre nemesebb célokra irányulna, hogy gyökerestül kiirthassa bajaink zömét, amelyek jelenleg megkeserítik életünket, és végül elhódítaná az összes, félelmek bitorolta teret.

Minél jobban tudunk szeretni, annál kevesebb félnivalónk marad.


Köszönet a képekért:
*stuart anthony
**Junior-10

A nehézségekről és a próbákról – idézetválogatás

2018, június 1 - 18:01
A nehézségekről és a próbákról – idézetválogatás Krizsán Balázs 2018.06.01. péntek, 20:01

„A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több.”
(Hioszi Tatiosz)


„Addig kezdj hozzá a nehéz dolgokhoz, amíg könnyűek.”
(Lao-ce)

 

Értelmünk erőpróbája: mennyire bírjuk sarkunk alá tiporni a lelki fájdalmainkat.*

„Egy dolog tart vissza sok embert az előmeneteltől és a buzgó javulástól: hogy irtózik a nehézségtől, vagyis a harc fáradalmaitól. Márpedig azok haladnak előre a többiek fölött az erényekben, akik, minél nehezebb és ellentétesebb valami, annál férfiasabban törekszenek legyőzni.”
(Kempis Tamás)

„Nagyon nehéz elindulni az embernek a maga módján, hogyha mások várnak rá, hogy nahát, mi lesz.”
(Feldmár András)

„Sokkal építőbb lenne, ha az emberek megpróbálnák megérteni állítólagos ellenségeiket. Megbocsátani sokkal hasznosabb, mint felkapni egy követ és hozzájuk vágni. Még hasznosabb megbocsátani, ha dühöd csillapíthatatlan. Élni a lehetőséggel, hogy a rossz helyett magunknak és másoknak is jót tegyünk, ez a legnagyobb megpróbáltatás.”
(Tendzin Gjaco)

„A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk.”
(Arthur Golden)
 

„Ismerni a jót könnyebb, mint követni; sőt még az sem nehéz, hogy némelykor jó vagy éppen nemes tettet vigyünk véghez: de egész éltedet meghatározott elv szerént intézve, sohasem tenni mást, mint amit az erkölcsiség kíván; s még akkor sem, midőn haszon, bátorlét, indulat heve vagy szenvedelem ereje másfelé ragad; ezt hívják erénynek.”
(Kölcsey Ferenc)
 

„Ez a rózsa nem oly illatos, mint a nyári virág, de állt minden megpróbáltatást, amit amaz el nem viselne: a tél hideg esője elegendő volt a táplálására, a nap halvány sugara a melengetésére; a süvítő szél meg nem sápasztotta, szárát el nem törte, a csípős fagy el nem sorvasztotta.”
(Anne Brontë)

„Az élet teljességéhez s a lelki fejlődéshez a bánat és a megpróbáltatás is hozzátartozik, bár ezt csak olyankor ismerjük el, ha egyik sem fenyeget bennünket.”
(Lucy Maud Montgomery)

„Ha pozitív a gondolkodásunk, akkor tudni fogjuk, hogy minden látszólagos korlátozás csak próba, amely arra szolgál, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy mennyire vagyunk képesek megőrizni a helyünket, és tudunk-e egy újabb csatát nyerni önmagunk felett.”
(Delia S. Guzmán)

„Egy drágakövet dörzsölés nélkül lecsiszolni nem lehet, ahogy az embert sem próbák nélkül tökéletesebbé tenni.”  
(Seneca)


„Az élet keresztjei olyanok, mint a kotta keresztjei: felemelnek.”
(Ludwig van Beethoven)
 

„Csak a betegség után értettem meg, milyen fontos, hogy igent mondjunk a tulajdon sorsunkra. Mert ilyen módon jön létre egy olyan én, amely akkor sem vall kudarcot, hogyha fölfoghatatlan dolog történik vele. Olyan én, amelyik kitart, elviseli az igazságot és megbirkózik a világgal meg a sorssal. Akkor még a vereségből is győzelem kovácsolható. Semmi sem kuszálódik össze – sem kint, sem bent; a tulajdon folytonosságunk ugyanis helyt állt az élet és az idő áradatával szemben. De ez csakis akkor történik így, ha az ember nem avatkozik bele tolakodóan a sors terveibe.”
(Carl Gustav Jung)

„Sem a jövő, sem a múlt nem nehezedik rád, hanem mindig csak a jelen.”
(Marcus Aurelius)

„Négykézláb másztam. Álló Istenem
lenézett rám és nem emelt föl engem.
Ez a szabadság adta értenem,
hogy lesz még erő, lábraállni, bennem.”
(József Attila)

„Könnyebb egyszer s mindenkorra odadobni életünket, mint apránként áldozni fel a mindennapi harcban. Ha megkérdeznék tőlem, melyik út vezet az égbe, azt felelném: a legfáradságosabb.”
(Nikosz Kazantzakisz)

„Halastóba az okos haltenyésztő csukát is bocsát. A halak a zaklatás következtében fürgékké, erősekké fejlődnek. Vajon a földi dolgok rajtunk nem ilyen csukák-e?”
(Gárdonyi Géza)

„Csak a nehéz vállalkozásokat érdemes megvalósítani, mert van egy rejtélyes kapcsolat a nehéz és az értékes között.”
(Jorge A. Livraga)

 

„Egy pesszimista minden lehetőségben látja a nehézséget; egy optimista minden nehézségben meglátja a lehetőséget.”
(Winston Churchill)
 

Az élet teljességéhez s a lelki fejlődéshez a bánat és a megpróbáltatás is hozzátartozik**

„Aki nem próbálja meg a lehetetlent, az a lehetségest sem fogja elérni soha.”
(Johann Wolfgang Goethe)

„Az életben az a legnehezebb, hogy egy életen át komolyan vegyük ugyanazt a dolgot: szeretet kell hozzá, türelem és alázat.”
(Hioszi Tatiosz)

„Próbáld újra, bukj el újra! Közelebb jutsz.”
(Samuel Beckett)

„Az emberekből általában nem az erő hiányzik, hanem az akarat.”
(Victor Hugo)

 

„Hegymászó minden ember. Ha ellátunk a végtelenbe, hegyeket álmodunk az orrunk elé, amelyek elfedik a messzeség látványát. A nehézség az ember megmérettetése: hegyeket képzelünk oda, ahol a völgyből is ellátni a tengerig.”

(Hioszi Tatiosz)

 

„Akármilyen utat is választasz magadnak, mindig lesznek olyanok, akik azt fogják mondani, tévedsz. Mindig lesznek majd olyan nehézségek, hogy azt fogod hinni, talán csakugyan a kritikusaknak van igazuk. Az út kiválasztása és követése a végsőkig nagy bátorságot kíván.”

(Ralph Waldo Emerson)

„Az ember akkor ember, ha az összes választási lehetőség közül a legnehezebbet választja.”
(Bolyai János)

„Ahol sok a könnyű,
ott sok a nehéz.
Ezért a bölcs
nem kerüli a dolgok nehezét,
az erőlködés mégse veti szét.”
(Lao-ce)

„Ha valamit elrontottál, ne próbáld kijavítani. Csináld újra!”
(Emile Zola)

„Ne gondold, hogy ami neked nehezedre esik, az emberileg lehetetlen. Inkább úgy fogd fel, hogy ami emberileg lehetséges és megszokott, azt te is elérheted.”
(Marcus Aurelius)

 

„Mindig alakulni s változtatni, odasimulni és áldozni valamit, mindig adni, amikor kapsz, mindig továbbadni, amit szereztél, így vagy úgy... Csak nem 'biztonságban élni'. Mindig várni vihart és a tűzvészt. S ha beköszönt a vihar és a tűzvész, nem csodálkozni és nem sopánkodni. Nyugodtan mondani: 'itt van'. S oltani és védekezni.”

(Márai Sándor)

„Nem azért nem merjük, mert nehéz, hanem azért nehéz, mert nem merjük.”
(Seneca)

„Értelmünk erőpróbája: mennyire bírjuk sarkunk alá tiporni a lelki fájdalmainkat.”
(Gárdonyi Géza)

„Gondolkodni könnyű, cselekedni nehéz. De gondolatunk szerint cselekedni a legnehezebb.”
(Johann Wolfgang Goethe)

 

„A nehézség mindig az induláshoz kapcsolódik, és ez maga próba. A kezdetek mindig próbát jelentenek. A próba az állhatatossággal folytatódik. Semmit sem ér elindulni és megtenni az első lépést, ha utána nem hagyjuk el a gépies ismétlést, félelmünket és a gyengeséget, és nem haladunk tovább kitartóan.”

(Delia S. Guzmán)
 

Egy drágakövet dörzsölés nélkül lecsiszolni nem lehet, ahogy az embert sem próbák nélkül tökéletesebbé tenni***

„Ki hamis úton jár, eltéveszti a célját, de ki az egyenes úton járva egy ballépést tesz, kificamítja lábát, és azonnal megérzi a fájdalmat.”
(Eötvös József)

„A balszerencsét a legtöbb ember elviseli. Ha igazán próbára akarjuk tenni egy ember jellemét, adjunk neki hatalmat.”
(Abraham Lincoln)

 

„Maga az élet örökös próba. A gyakorlás során próbára kell tenned és csiszolnod kell önmagad, azért, hogy szembenézz az élet hatalmas kihívásaival. Lépj túl az élet és halál birodalmán, és akkor képes leszel nyugodtan és biztosan elboldogulni bármilyen válsággal, amivel szembetalálkozol.”

(Ueshiba Morihei)
 

„Az ember legyőzi munkájával a szegénységet és megfontoltságával megbirkózik az élet nehézségeivel; de lelki tisztaságával és nyugalmával urává válik az egész világnak.”
(Lao-ce)

„Nem a balszerencsét nehéz elviselni nyugodtan, hanem a jószerencsét.”
(Arkhütasz)

„A jó sors szerzi, a balsors próbára teszi a barátokat.”
(Seneca)

„A panaszkodástól a nehézségeid még nem hagynak el, legfeljebb a társaid.”
(Laurell Kaye Hamilton)

„Annyi mindent meg kell még tanulnunk, és annyi mindenben tévedhetünk még. Miért kellene leragadnunk ugyanazoknál a gondoknál.”
(Delia S. Guzmán)

 

„Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat! Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!”

(Antoine de Saint-Exupéry)

 

 

Köszönet a képekért:
*bottlemagic23
**M C
***James St. John

Cimkék Elmélyedésre Idézetek

2017-es Közhasznúsági Jelentés

2018, május 30 - 07:07
2017-es Közhasznúsági Jelentés Klebercz Orsolya 2018.05.30. szerda, 09:07 Fájl OBHGEPI_PK_342_UAKE_HONLAPRA.pdf362.37 KB

Egyesületünk 2017-es közhasznúsági jelentése.

2018. június | Amit szeretünk és amitől félünk

2018, május 26 - 19:20
2018. június | Amit szeretünk és amitől félünk  

  Vedd kezedbe az életed! Kattanj rá a filozófiára!



    BUDAPEST

Főnix Kultúrműhely, Budapest VIII., Rigó utca 6–8.

Játékvarrás egy mosolyért
Szociális akció
Kezdete: 2018. június 10. vasárnap, 15.00
Részvételi díj: a program díjtalan

Ezen a délutánon a Tűzoltó utcai Gyermekklinika kis gyógyulóinak varrunk vidám, színes zsákokat az infúziós palackokra. Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola önkéntesei szeretettel várnak minden csatlakozni vágyót életkortól, kézügyességtől függetlenül.
Mit hozz magaddal? Minden eszközt, alapanyagot adunk, de ha a kedvenc varrókészleteddel, ollóddal szeretsz dolgozni, hozd magaddal nyugodtan.
Kell-e előre jelentkezni? A programon a részvétel ingyenes, nincsen regisztrációhoz kötve, de megkönnyíti az anyag- és eszközigény tervezését, ha részvételi szándékodat előre jelzed az onkentes[kukac]ujakropolisz.hu email címen, ahová felmerülő kérdéseidet is megírhatod nekünk.

További budapesti programjaink

  EGER

Az Új Akropolisz egri központja, Törvényház u. 25. fszt. 2.

Egri programjaink

  GYŐR

FILO-Pont, Kálóczy tér 15.

FILO-filmklub: Az ember, aki fákat ültetett
Filmvetítés beszélgetéssel
Kezdete: 2018. június 14. csütörtök, 18.00
Részvételi díj: 800 Ft
Kedvezménnyel: 500 Ft

Volt egyszer egy ember, aki miután elvégezte megszokott teendőit, mindennap kiválogatott száz egészséges makkot, és másnap gondosan elültette őket. Aztán évek múlva fák sarjadtak a kietlen tájon, és az emberek nem értették, honnan kerültek oda. Majd újabb évek teltek el, és valóságos vadon keletkezett a magoncok helyén. Még néhány év, és az egykor sivár tájat benépesítette az élet.
Mennyit ér egyetlen ember kitartó munkája? Megváltoztathatjuk-e környezetünket vagy a világot? A harmincperces, Jean Giono elbeszélése nyomán készült animációs film inspiráló példa a jó szándék és a kitartás erejéről, és bátorítás, hogy mi is megkeressük magunkban az erőt és a célt, hogy „faültetőkké”, „hétköznapi hősökké” váljunk.
A filmnézést beszélgetés követi.

További győri programjaink

  PÉCS

Az Új Akropolisz pécsi központja,
János u. 6.

Pécsi programjaink

  SZEGED

Concordia Kultúrműhely, Juhász Gyula utca 36/a

Szegedi programjaink

  SZÉKESFEHÉRVÁR

Kairosz Kultúrműhely, Megyeház utca 22/a

Filo-Filmklub: HUMAN (Az ember)
Filmvetítés beszélgetéssel
Kezdete: 2018. június 8. péntek, 18.00
Részvételi díj: a program díjtalan

Yann Arthus-Bertrand, francia fotográfus, humanista 2015-ben egy olyan filmmel állt elő, amely a világ legkülönbözőbb pontjain kutatja azt, ami mindenütt közös: az ott élő embert.
A rendező és csapata 60 ország több mint 2000 lakosának tette fel ugyanazt a 40 kérdést.
És az emberek meséltek. Boldogságról, fájdalomról, győzelemről, félelemről, életről és halálról.

További székesfehérvári programjaink

 

E havi számunkban:

Amit szeretünk és amitől félünk A nehézségekről és a próbákról Filo-Filmklub: HUMAN (Az ember) Amit szeretünk és amitől félünk

Egy régi tanítás – amely filozófiai, így egyben ezoterikus is – arról szól, hogy előbb vagy utóbb mindenki szembetalálkozik az életében azzal, amit szeret és azzal, amitől fél.

Vajon előre meghatározott keretekről, az elkerülhetetlen jövőről lenne szó? Nem, ez egy mély tanítás, egy olyan bölcsesség gyümölcse, amely korántsem vesztette aktualitását. Rávilágít a lelkivilágunk erejére: az érzelem, a szeretet és a félelem, amelyet átélünk, képes mozgatni az akarat rejtett szálait, tudja irányítani a gondolatokat és elvezetni a tettekig.

És még valamire felhívja a figyelmünket: mindenki temérdek vággyal, szép reménnyel, törekvéssel éli az életét, de emellett többé-kevésbé rejtetten mindenki hordoz magában valamennyi félelmet is.

Ma ugyan felkapott dolog nem félni semmitől, vagy azt állítani, hogy nincs is mitől félnünk, mégis épp a félelem visz rá, hogy kérkedjünk a nekünk tetsző célkitűzésekkel, és hogy még említés szintjén is kerüljük a félelmeinket.

Semmitől sem félni a szorongó, nem tudatos emberre jellemző veszélyes szélsőség. És hogy nincs is mitől félnünk? Ez ugyanúgy a tudatosság hiányára vezethető vissza. Aki azonban mindenfélétől fél, kishitű, erőtlen, már-már gyáva is.

Meg kell találni a jó arányt, a belső bátorságot, amely olyannak mutatja a dolgokat, amilyenek, és megfelelő értéket tulajdonít nekik.

[Tovább…]
  Delia Steinberg Guzmán Az Új Akropolisz nemzetközi elnöke A nehézségekről és a próbákról

„A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő, a lehetetlenhez valamivel több.”
(Hioszi Tatiosz)

„Addig kezdj hozzá a nehéz dolgokhoz, amíg könnyűek.”
(Lao-ce)

„Egy dolog tart vissza sok embert az előmeneteltől és a buzgó javulástól: hogy irtózik a nehézségtől, vagyis a harc fáradalmaitól. Márpedig azok haladnak előre a többiek fölött az erényekben, akik, minél nehezebb és ellentétesebb valami, annál férfiasabban törekszenek legyőzni.”
(Kempis Tamás)

„Nagyon nehéz elindulni az embernek a maga módján, hogyha mások várnak rá, hogy nahát, mi lesz.”
(Feldmár András)

„Sokkal építőbb lenne, ha az emberek megpróbálnák megérteni állítólagos ellenségeiket. Megbocsátani sokkal hasznosabb, mint felkapni egy követ és hozzájuk vágni. Még hasznosabb megbocsátani, ha dühöd csillapíthatatlan. Élni a lehetőséggel, hogy a rossz helyett magunknak és másoknak is jót tegyünk, ez a legnagyobb megpróbáltatás.”
(Tendzin Gjaco)

[Tovább…]

[További idézetválogatások] Karácsonyi könyvajándék

Kedves Olvasónk!

Szeretettel ajánljuk figyelmedbe karácsonyi könyvakciónkat. December 1–15-ig vagy a készlet erejéig minden kiadványunk – a most megjelenő Ár ellen evezve című könyv kivételével – az eredeti ár 50%-áért kapható. A honlapon feltüntetett árak nem tartalmazzák a kedvezményt.
Jó böngészést kívánunk a karácsonyi ajándékok kiválasztásához, a megajándékozottaknak pedig jó olvasást a fa alatt!

A szerkesztőség

---------------- AJÁNDÉK AKCIÓ VÉGE------------------------>
Házunk táján
 

Fekete vagy fehér testvériség? –
Előadás és séta

Világszépek – mesefoglalkozás

Akik részt vettek az Új Akropolisz Filozófiai Iskola szervezte előadással egybekötött sétán, lépten-nyomon rácsodálkozhattak arra, hogy Budapest belvárosában megannyi szabadkőműves emlékre, szabadkőművesekről elnevezett utcára és térre, a társaság tagjai emelte épületre bukkanhatunk.
Tovább Az Új Akropolisz Meseköre rendhagyó mesedélutánra készülődött 2018. május 12-én: szép tavaszi időben bízva ezúttal az egyesület Rigó utcai központjának belső udvarát változtatták át Meseországgá. A birodalmat egy futó zápor miatt ugyan gyorsan ki kellett terjeszteni az épületre is, de némi átszervezés után ezúttal is hangulatos játék és mesélés kerekedett.
Tovább  
Új Akropolisz a világban

F
i
l
o
z
ó
f
i
a

A filozófia és az atomfizika kapcsolata (Oroszország)

Oroszországban az Új Akropolisz filozófiai fesztiválját idén egy a buddhizmus és a modern fizika kapcsolatáról szóló előadás nyitotta meg. Úgy tűnhet, a két tudásterület között nincs semmilyen kapcsolat, azonban a filozófia útjának követése a tudományos felfedezésekre is fogékonnyá tehet. Ahogy Maxim Zakharov orosz tudós elmondta az előadáson, az azonos részecskék egyik tulajdonsága például, hogy bár megtartják „individuum” jellegüket, egyetlen tulajdonságukban sem különböznek a többi részecskétől. A buddhizmus hasonlót tanít az emberről: bár mi is egyediek vagyunk, lényegi tulajdonságainkban, pl. a boldogság örök keresésében mit sem különbözünk egymástól.
 

K
u
l
t
ú
r
a

A párkapcsolatok alkímiája (Toulouse, Franciaország)

Laura Winckler számos érdeklődőt vonzó előadást tartott Carl Gustav Jung 20. századi amerikai pszichológus elméleteiről. A franciaországi Új Akropolisz előadója elmondta, miként mutat rá Jung, hogy egy ideális társ az ember belső fejlődésének katalizátora. A pszichológus szerint ennek titka a férfi és a női psziché összehangolása oly módon, hogy mindkét fél azt kutatja, hogyan képes saját működését és erejét kiegészíteni a másik nem adottságaival. Laura Winckler szerint egy ilyen, mindkét fél folytatta kutatás olyanná teszi a társas kapcsolatot, akár egy jól olajozott óraszerkezet. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a belső fejlődés egy életen át tart, így a jól működő párkapcsolatban a társaknak lehetősége van felfedezni a szerelem teljes spektrumát és egy múlhatatlan szövetség gyönyörű művészetét.
 

Ö
n
k
é
n
t
e
s
s
é
g

Adomány az SOS Gyermekfalvaknak (Nicaragua)

A nicaraguai Új Akropolisz helyi vállalatok és támogatóik segítségével jótékonysági akciót szervezett, amelyen 1700 dollár értékben gyűjtöttek élelmiszereket, ivóvizet és tisztasági felszerelést az SOS Gyermekfalvaknak.
A helyi közösségek, családok és a kormány támogatásával több mint 44 éve működő SOS Gyermekfalvak közel hatezer gyermeknek és családnak nyújtanak segítséget Nicaragua szerte, többek között Managua, León, Juigalpa, Jinotega, Estelí városában.
További híreink a nagyvilágból angol és spanyol nyelven.
  Ajánló

Filo-Filmklub: HUMAN (Az ember)
filmvetítés beszélgetéssel


Yann Arthus-Bertrand, francia fotográfus, humanista 2015-ben egy olyan filmmel állt elő, amely a világ legkülönbözőbb pontjain kutatja azt, ami mindenütt közös: az ott élő embert.

A rendező és csapata 60 ország több mint 2000 lakosának tette fel ugyanazt a 40 kérdést.

És az emberek meséltek. Boldogságról, fájdalomról, győzelemről, félelemről, életről és halálról.
 



A nézőnek átjön, hogy amit lát, az a hús-vér valóság, és úgy érezheti, mintha maga is ott ülne az operatőrrel, és bensőséges légkörben hallgathatná az élettörténeteket.

A fókuszban a nehézségekkel találkozó humánum áll, aki a miérteket és lehetőség szerint a megoldásokat is keresi. Különbözőképpen és eltérő eredménnyel.

A film megannyi autentikus közegbe kalauzol el Földünkön, ahová a legtöbben talán soha nem jutnánk el; nem láthatnánk az élet jelenségeit a légifotók varázslatos nézőpontjából, és nem nyernénk bepillantást a tőlünk távoli helyen élők lelkébe sem.

A Human – Arthus-Bertrand meglátása szerint – olyan film, amelyet mindenkinek látnia kell.

A több mint két órás filmet két részletben vetítjük, rövid szünettel. A vetítés után beszélgetésre invitáljuk a közönséget a film kapcsán felmerülő kérdésekről, gondolatokról.

 

 

Tovább…

Nyomtatható formátum letöltése
A korábbi számok között itt böngészhetsz.
Kérjük, küldj üzenetet az elehir[kukac]ujakropolisz.hu címre, ha a hírlevéllel kapcsolatban bármilyen észrevételed van.

„Új Akropolisz Filozófiai Iskola” Kulturális Közhasznú Egyesület © 2009–2018

Ha nem kérsz több hírlevelet, azt a leiratkozás linken jelezheted.
 

  Bujáki Márton 2018.05.26. szombat, 21:20 PDF változat letöltése

FILO-filmklub: Az ember, aki fákat ültetett

2018, május 23 - 13:02
Filmklub Kezdete 2018.06.14. csütörtök 18:00 Helyszín FILO-Pont, Győr, Kálóczy tér 15. Helyszín link /kozpont/gyor Részvételi díj 800 Ft, kedvezménnyel 500 Ft. Kedvezmény Diákok, nyugdíjasok, pedagógusok, egyesületünk tagjai, álláskeresők részére FILO-filmklub: Az ember, aki fákat ültetett kanadai animációs film (1987)

Volt egyszer egy ember, aki miután elvégezte megszokott teendőit, mindennap kiválogatott száz egészséges makkot, és másnap gondosan elültette őket. Aztán évek múlva fák sarjadtak a kietlen tájon, és az emberek nem értették, honnan kerültek oda. Majd újabb évek teltek el, és valóságos vadon keletkezett a magoncok helyén. Még néhány év, és az egykor sivár tájat benépesítette az élet.

Mennyit ér egyetlen ember kitartó munkája? Megváltoztathatjuk-e környezetünket vagy a világot? A harmincperces, Jean Giono elbeszélése nyomán készült animációs film inspiráló példa a jó szándék és a kitartás erejéről, és bátorítás, hogy mi is megkeressük magunkban az erőt és a célt, hogy „faültetőkké”, „hétköznapi hősökké” váljunk.

A filmnézést beszélgetés követi.

Játékvarrás egy mosolyért

2018, május 17 - 14:03
Szociális akció Kezdete 2018.06.10. vasárnap 15:00 Vége 2018.06.10. vasárnap 18:00 Helyszín Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. Rigó u. 6–8. Helyszín link /kozpont/budapest Részvételi díj díjmentes program Játékvarrás egy mosolyért

Ezen a délutánon a Tűzoltó utcai Gyermekklinika kis gyógyulóinak varrunk vidám, színes zsákokat az infúziós palackokra. Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola önkéntesei szeretettel várnak minden csatlakozni vágyót életkortól, kézügyességtől függetlenül.

Mit hozz magaddal? Minden eszközt, alapanyagot adunk, de ha a kedvenc varrókészleteddel, ollóddal szeretsz dolgozni, hozd magaddal azt is!

Kell-e előre jelentkezni? A programon a részvétel ingyenes és nincs regisztrációhoz kötve, de megkönnyíti az anyag- és eszközigény tervezését, ha részvételi szándékodat előre jelzed az onkentes[kukac]ujakropolisz.hu email címen, ahová felmerülő kérdéseidet is megírhatod nekünk.

önkéntesség

FILO-CAFÉ

2018, május 16 - 15:51
Filozófiai kávéház Kezdete 2018.05.27. vasárnap 18:00 Helyszín Ribillió kávézó és söröző, Székesfehérvár, Rózsa u. 1. Részvételi díj A részvétel ingyenes. FILO-CAFÉ A művészetről - azaz mit tesznek ma a múzsák? A Múzsák a művészetek és tudományok inspiráló istennői a görög mitológiában. Amikor egy alkotó művész munkába kezd, hagyományosan a Múzsákhoz fordul segítségért, hogy isteni inspirációt kapjon műve megalkotásához.

Miért volt erre szükség? Azért, mert a hagyományos görög felfogás szerint a művészetek célja valamely isteni érték formába öntése. Az igazi művészet nem másol, nem torzít, hanem formát ad valami magasztos, metafizikai értéknek, szépségnek. Az igazi műalkotás szemlélése, hallgatása, átélése megérinti az ember lelkét, és ahogyan Platón fogalmazza, hatására a lélek szárnyai ismét növekedni kezdenek.

A modern művészet gyakran ennek az eszménynek tökéletes ellentéte. Alig található meg bennük a jó, a szé...p, az igaz, sokszor csak sugall, de nem állít, és az alkotó személyisége fontosabb, mint a mű maga. Rendszeresen találkozni benne az emberi érés és gondolat világ ürességével, sötétségével, az élet kilátástalanságával. Rávilágít az élet fonákjára, de nem ad megoldást, az emberek lelkesedés és megoldási szándék helyett kétségbeesett hangulatban távoznak egy-egy előadásról.

Ezért merült fel a kérdés, mit tesznek ma a Múzsák? Mit tehetünk mi, emberek, hogy a Múzsák ismét a kegyeikbe fogadjanak bennünket, hogy a művészi alkotások ismét az emberi lét és kultúra legmagasabb eszményeinek közvetítőivé válhassanak? Egyáltalán, szükségünk van-e a lelkesítő, az esztétikai és etikai értelemben is felemelő művészetre?

A program elején ezekről a kérdésekről hallhatunk gondolatébresztő előadást, majd rövid szünet után beszélgetéssel folytatjuk. Előadó Grúsz Róbert

Dosztojevszkij – A lélekábrázolás nagymestere

2018, május 14 - 21:59
Dosztojevszkij – A lélekábrázolás nagymestere Bujáki Márton 2018.05.14. hétfő, 23:59 Szerző Papp Rózsa Vaszilij Grigorjevics Perov – Dosztojevszkij arcképe (1872)

„Dosztojevszkij a legnagyobb alchimisták egyike, akik valaha éltek: megmutatta az emberi élet ördögi voltát és megmutatta, az ember hogyan győzheti le az ördögöt! Ennél többet egyetlen embertől sem lehet kívánni.”
(Hamvas Béla)

A Dosztojevszkij családfáját kutató genealógusok az eddig megtalált dokumentumok alapján megállapították, hogy származása visszavezethető az ezerötszázas évek elejéig. Ebből a három évszázados Dosztojevszkij nemzetségtörténetből kiolvasható, hogy felmenői között voltak: tolvajok, rablók, gyilkosok és papok, szerzetesek, szentek és látnokok. Ezek a generációs minták felismerhetőek regényalakjaiban. Ezzel a jelenséggel Szondi Lipót világhírű pszichiáter foglalkozott először, és arra a következtetésre jutott, hogy Dosztojevszkij ezeket a látens gyilkosokat és szenteket vetítette ki tudattalanul hősei lelkébe. A negatív generációs mintáit szublimálta, megtisztította, így jutva el az egyetemes testvériség eszméjének hirdetéséig.

Az író Dosztojevszkij apja papcsaládból származó, a szegények számára, gondozására, gyógyítására épült moszkvai Mária Kórház orvosa volt. Édesanyja művelt asszony lévén férjével együtt felváltva tanította írni és olvasni a kisgyereket. Esténként két faggyúgyertya fénye mellett kezdődött a mesemondás az orosz népmesékből, az Ezeregy éjszakából és más érdekes történetekből, de az Ó- és Újtestamentum száznégy szent története gyakorolta rá a legnagyobb hatást. A Jób könyve egész életét végigkísérte. Mintha lélekben már ekkor a jövendő mérhetetlen szenvedéseire készült volna.

Anyja korai halála és a rajongásig szeretett Puskiné, valamint apja tragédiája – akit a jobbágyai a kegyetlenkedései miatt meggyilkoltak – megrendítette, és ezt még bűntudata is fokozta, hiszen titokban ő is kívánta apja halálát. Ekkor, tizennyolc évesen csapott le rá az első epilepsziás roham, és a betegség haláláig gyötörte. És ez még csak a kezdet volt.

Hadmérnöki tanulmányai közben is rengeteget olvasott, elsősorban Balzac, Goethe, Schiller addig megjelent műveit. Schillerről írja:

„Schillert könyv nélkül tudom, Schillerről beszélek, Schillerről álmodom… Fosszanak meg mindentől, hagyjanak meztelenül, de adják nekem Schillert, és én elfeledem a világot.”

A megalázottak és megszomorítottak (1861) című regényében az Ármány és szerelem tragédiája tükröződik. Elsőszülött regényével, a Szegény emberekkel (1845) nagy sikert aratott, mint akkoriban írták: „Fél Szentpétervár a Szegény emberekről beszél”.

Aztán ez átcsapott önmaga ellentétébe, és folyamatosan zúdultak rá a becsmérlő, gúnyolódó, megalázó kritikák. De nem roppant össze, önvizsgálatot tartott, és tanult jellembeli hibáiból: mérhetetlen hiúságából és becsvágyából.

Ekkortájt Oroszországban egyre inkább érlelődtek értelmiségi körökben a társadalmi reformeszmék. Ebbe a folyamatba Dosztojevszkij is bekacsolódott, és belépett egy titkos társaságba, a Petrasevszkij-körbe.

A rendszeres összejöveteleken bírálták a kormányt, a jobbágyság felszabadításáról, a cenzúra eltörléséről beszélgettek és vitatkoztak, tiltott könyveket olvastak. Dosztojevszkij nem forradalompárti volt, hanem a forradalom nélküli társadalmi átalakítás híve.

A cári rendőrség figyelte őket, majd következett a letartóztatás, bebörtönzés, vallatás. Kihallgatásakor egyetlen rossz szót sem mondott társairól. Nyolc hónapos fogsága alatt megírta A kis hős című novelláját, és további írásokon, regényeken gondolkodott.

Majd elérkezett az ítélethirdetés napja. A huszonegy foglyot kivezették a börtönből. A menet élén egy pap haladt, kezében kereszttel és Bibliával. A hadbíró megjelent az emelvény közepén, és monoton, gyors hangon felolvasta az ítélet szövegét. Miután már mindenkinek a fejére olvasta bűneit, a végén így szólt: golyó általi halálra ítéltetett. Dosztojevszkij felkiáltott:

„Nem lehet, hogy kivégezzenek bennünket!”

A hadbíró helyébe a pap lépett és beszélni kezdett:

„A bűn váltságdíja a halál, de örökkévaló boldogság vár azokra, akik magukba tudnak szállni.”

Csókra nyújtotta a feszületet. Volt, aki elutasította, de Dosztojevszkij megcsókolta. Aztán jöttek a hóhérok. A kürt szólt, a dobok peregtek. Az elítéltek térdre borultak. Fejük felett a hóhérok kardot törtek, majd hosszú, csuklyás, fehér zsákvászonruhába öltöztették őket. A három elsőt, Petrasevszkijt és két társát a földbe vert cölöpökhöz kötötték, és csuklyát húztak a fejükre. Dosztojevszkij a hatodik volt a kivégezendők sorában, mellette lévő két társát megölelte, és Victor Hugo Egy halálra ítélt utolsó napja című művéből szenvedélyesen idézte: „együtt leszünk Krisztussal”. A kivégző osztag tűzparancsra várt, várt, várt. De visszavonulót fújtak, a kivégzést leállították, a hadbíró újra előrelépett, majd felolvasta a cár kegyelmi határozatát:halál helyett szibériai száműzetés. Dosztojevszkijt is visszavitték a cellájába, és azonnal levelet írt Mihailnak:

„Bátyám, kedves barátom! Minden eldőlt. Négyévi kényszermunkára ítéltek Szibériába, és azután katonai szolgálatra… Bátyám! Nem vagyok letörve, nem vesztettem el a bátorságomat. Az élet mindenütt élet, az élet bennünk van… Az emberek közel lesznek hozzám, és embernek lenni az emberek között, s annak is maradni örökre, akármilyen körülmények között is, nem gyengülni el, nem bukni el, íme az élet, ez az élet igazi értelme… Ha visszatekintek a múltamra, és belegondolok, mennyi időt vesztegettem el hiába, mennyi ment el belőle az eltévelyedéseimre, a hibáimra, a semmittevésre, az értelmetlen életre; hogy mennyire nem becsültem meg, hogy hányszor vétettem a szívem és a lelkem ellen, akkor összefacsarodik a szívem. Az élet ajándék, az élet boldogság, minden pillanata egy évszázadnyi boldogsággal képes felérni.”

Az elítélteket karácsony éjjelén indították útnak Nyugat-Szibéria felé, lábukon tízfontos vasakkal. Egyhónapnyi viszontagságos út után megérkeztek az Irtisz folyó partján lévő Omszkba, a Holtak házába – ahogyan Dosztojevszkij nevezte.

„A munka nagyon kemény volt, sokszor -40 fok hideg, a higany megfagyott, az egyik lábam lefagyott, malomköveket hajtottam, téglát hordtam, alabástromot zúztam… Két csupasz deszka volt az ágyunk. Takarónk rövid köpeny, amely a lábunkat meztelenül hagyta; egész éjszaka dideregtünk. A poloskát, a tetvet, a svábbogarat vékával lehetett volna mérni.” A nem politikai foglyok gyűlölték, és folyamatosan megalázták a politikai foglyokat: „Semmirekellő nemesek vagytok; vertetek minket, sanyargattátok a népet, és most az utolsónál is utolsóbbak vagytok”. Dosztojevszkij ezeket a nehéz megpróbáltatásokat elfogadta, hősiesen tűrte. Szabadidejében egyik analfabéta társát írni, olvasni tanította, egy ismeretlentől kapott Bibliát olvasgatott, a börtönkórházban naplót vezetett, és az ott lévő könyveket is olvashatta. Írói szemmel, szívvel-lélekkel volt jelen, hogy minél több tapasztalattal, érzéssel, gondolattal gazdagabban térjen vissza. Itt fogant meg benne a Bűn és bűnhődés cselekménye.
 

Dosztojevszkij Párizsban, 1863

Szabadulása után azt mondta önmagáról:

„A század gyermeke vagyok, a hitetlenség és kétség gyermeke mindmáig és (jól tudom) mindhalálig. Szörnyen gyötör most a szomjúság a hit után, amely annál erősebb lelkemben, minél számosabbak az ellenérvek. És mégis Isten néha a tökéletes világosság pillanatait küldi rám. Az ilyen pillanatokban fogalmaztam meg magamban hitvallásomat, amelyben minden világos és szent. Ez a hitvallás nagyon egyszerű, íme: hinni, hogy nincs semmi szebb, mélyebb, vonzóbb, értelmesebb, bátrabb, tökéletesebb, mint Krisztus.”

Dosztojevszkij saját szenvedéseiben átélte mások szenvedéseit is, és regényeiben, cselekedeteiben leborult az egész emberiség szenvedése előtt. Bibliai Jóbbá kellett válnia, szenvedése útját végigjárnia, hogy eljusson az egyetemes testvériség eszméjének hirdetéséig.

Főhősei nem érzéseik, hanem gondolataik, eszméik megszállottjai. A Bűn és bűnhődés (1866) Raszkolnyikovja a bőrén érzi az égbekiáltó társadalmi igazságtalanságokat, látja a megalázókat és megalázottakat. Szeretne kitörni ebből a világból, és az emberiség jótevője lenni. Érzi, hogy kitűzött céljának elérése óriási feladat. Történelmi példákat hív segítségül, s így kialakít magának egy emberképet. Két nagy csoportra bontja az embereket. Az egyik csoportba tartoznak az átlag, szürke, hétköznapi emberek, akik képtelenek nagy tettekre; a másik csoportba tartozók a „nagy emberek”, a „nagy tettekre” képesek, mint például Napóleon. „Napóleon félmillió embert áldoz fel az orosz hadjáratban. Az ilyen embereknek emelnek szobrot haláluk után” – írja Raszkolnyikov Szonjának az uzsorás vénasszony és testvére meggyilkolása után. De valóban jól választunk-e, ha figyelmen kívül hagyjuk a „Ne ölj!”parancsot és tettünk következményeit? És van-e út a bűntől a megtisztulásig? Ezek az emberi lélek legmélyére hatoló kérdések Dosztojevszkij katartikus erejű megjelenítésében emelik az írót a világirodalom nagyjai közé. Nietzsche és Freud sem véletlenül mondja, hogy tőle tanultam pszichológiát.

A félkegyelmű című regényében (1868) a Krisztus tulajdonságaival felruházott Miskin herceg mintegy Raszkolnyikov ellentéte, a maga félkegyelmű jóságával a szívében a testvéri szeretetet megtestesülése. Dosztojevszkij gondolatban Don Quijote mellé állította, mert Miskin herceggel együtt a szép ideáját képviselik, rokon lelkek. A regény másik főhőse, Nasztaszja Filippovna a sok szenvedéssel sújtott szépség. Az ő megformálása, lélektani ábrázolása a világirodalom egyik csúcsteljesítménye. Ebben az embertelen világban a megalázott, a szenvedéstől szabadulni képtelen szépségek eleve bukásra ítéltettek.

Egy híres francia javasasszony megjósolta az írónak, hogy családjában nemsokára tragédia történik. És ez be is következett. Szeretett fia, a kétéves Aljosa belehalt több mint három óráig tartó epilepsziás rohamába, és az apja látta saját betegségét haldokló fiában, aki ezt tőle örökölte, és akinek – úgy látta – ő a gyilkosa. „Mindannyian, mindenkivel szemben, mindenkiért és mindenért bűnösök vagyunk” – mondta többször is fia gyászában. Iszonyú fájdalmak közepette még az apátiába zuhant feleségét is ő vigasztalta, és arra kérte, alázattal viselje Aljosa elvesztését. Minden erejét összeszedve tovább dolgozott A Karamazov testvérek regényén (1880). Ebben az utolsó, befejezetlen művében összesűrítve benne van minden élettapasztalata. A cselekmény ugyan egy apagyilkosság köré fonódik, mégis A nagy inkvizítor, Zoszima szerzetes beszédei és tanításai, valamint az Epilógus fejezetek magukban hordozzák Dosztojevszkij írói hitvallását.

A középső testvér, Iván, az Istent káromló lázadó dialógusa a regénybeli Aljosával, az istenhitben elkötelezettel A nagy inkvizítor híres leírásában olvasható. H. P. Blavatsky elismerő szavakkal méltatta Dosztojevszkijnek ezt a regényrészletét. Iván Istent tagadó érveivel szemben a haldokló Zoszima szerzetes beszédeiben és tanításaiban a következőket írja: „Hogy a világ megváltozhassék, ahhoz az embereknek kell lelkileg megváltozniuk. Amíg nem leszel mindenkinek testvére, nem jön el a testvériség (…) most mindenki arra törekszik, hogy minél jobban elkülönítse a személyét (…), és nem érti, hogy az egyén igazi biztonsága nem az elkülönült erőfeszítésben áll, hanem az emberi teljességben (…) egy-egy ember mutasson példát, és vezesse ki lelkét a magányból az emberszeretet hőstettére, még ha félkegyelműnek tartják is. Szükség van erre, hogy ki ne haljon a nagy gondolat (…)A szerető alázat hatalmas erő, nincs nála nagyobb és hozzá fogható (…), a szeretet tanító (…), ha szeretsz minden dolgot, megérted a dolgokban Isten titkát (…), s megszereted végül az egész világot általános, egyetemes szeretettel.”

Amikor Dosztojevszkij érezte, hogy hamarosan meghal, megáldotta feleségét és két gyermekét: Fjodort és Ljubát. Halála után felesége egy kolostorban szerette volna eltemettetni, abban, amely férje kívánsága volt, ezért felkereste a zárdafőnöknőt, aki a kérésre így válaszolt: „Nekünk, apácáknak nem sok közünk van a világhoz, és az önök hírességének a mi szemünkben nincs semmilyen értéke. Nekünk szigorú áraink vannak.” Dosztojevszkaja azt kérte, hogy részletekben fizethessen, mert jelenleg nem rendelkezett a teljes összeggel, de az „apácaruhába bújt uzsorásnő” nem engedett. Így aztán egy másik kolostorban próbálkozott. Először itt is elutasították, mondván: „Dosztojevszkij csak egy egyszerű regényíró volt, semmi komolyat sem írt, jelentéktelen író”. Végül felsőbb nyomásra ingyen adták a sírhelyet és az istentiszteletet. Temetése napján már kora hajnalban hatalmas tömeg özönlötte el az utcát. Csodálói vállukon vitték a koporsót két órán keresztül. Íme, egy rövid idézet a nyitott koporsó felett mondott egyik búcsúbeszédből:

„Dosztojevszkij rendületlenül hitt az emberi lélek végtelen és isteni erejében, amely ellenáll minden külső erőszaknak és belső romlásnak… Az ő szeretetében gyűltünk itt és most össze, igyekezzünk hát, hogy ugyanolyan szeretet fűzzön bennünket is egymáshoz, mert csak így fizethetjük meg azt, amivel (…) nagy munkájáért és sok szenvedéséért Oroszország szellemi vezérének tartozunk.” (Vlagyimir Szergejevics Szolovjov,1853-1900)

Sírfelirata A Karamazov testvérekben olvasható, Zoszima szerzetes János evangéliumából (12,24) idézett szavai:

„Ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad; ha pedig elhal, sok gyümölcsöt terem”.

Felhasznált irodalom:
Dosztojevszkij: Szegény emberek
Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak
Dosztojevszkij: Feljegyzések a holtak házából
Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés
Dosztojevszkij: A félkegyelmű
Dosztojevszkij: A Karamazov testvérek
Henry Trojat: Dosztojevszkij
Istenkereső, pokoljáró (Kortársak beszélnek Dosztojevszkijről)
Ljudmila Saraszkina: Dosztojevszkij

 


Képek forrása:
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/78/Vasily_Perov_-_%D0%9F%D0%BE%D1%80%D1%82%D1%80%D0%B5%D1%82_%D0%A4.%D0%9C.%D0%94%D0%BE%D1%81%D1%82%D0%BE%D0%B5%D0%B2%D1%81%D0%BA%D0%BE%D0%B3%D0%BE_-_Google_Art_Project.jpg
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/9b/Dostoevskij_1863.jpg

 

 

Cimkék Irodalom Lélek

Bagolyka

2018, május 14 - 21:42
Bagolyka Klebercz Orsolya 2018.05.14. hétfő, 23:42 Fájl Bagoly.txt46 byte

Ezt a GDPR site-hoz használtam, 2018. június után törölhető.

Játékvarrás egy mosolyért

2018, május 7 - 04:57
Szociális akció Kezdete 2018.05.28. hétfő 18:00 Vége 2018.05.28. hétfő 20:00 Helyszín Kairosz Kultúrműhely, Székesfehérvár, Megyeház utca 22/a Helyszín link /kozpont/szekesfehervar Játékvarrás egy mosolyért textilfigura-varrás jótékony célra

Ezen a délutánon a Burattino Iskola és Gyermekotthon számára varrunk vidám, színes állatfigurákat.
Az Új Akropolisz Filozófiai Iskola önkéntesei szeretettel várnak minden csatlakozni vágyót életkortól, kézügyességtől függetlenül.

Mit hozz magaddal?
Minden eszközt, alapanyagot adunk, de ha a kedvenc varrókészleteddel, ollóddal szeretsz dolgozni, hozd magaddal nyugodtan.

Kell-e előre jelentkezni?
A programon a részvétel ingyenes, nincsen regisztrációhoz kötve, de megkönnyíti az anyag- és eszközigény tervezését, ha részvételi szándékodat előre jelzed az szfvar[kukac]ujakropolisz.hu email címen, ahová felmerülő kérdéseidet is megírhatod nekünk.

Külső-belső útjaink

2018, május 5 - 06:46
Filozófiai kávéház Kezdete 2018.05.26. szombat 16:00 Vége 2018.05.26. szombat 18:00 Helyszín BÉLA - Budapest, Bartók Béla út 23. Helyszín link https://www.belabudapest.com/ Részvételi díj A belépés díjtalan Külső-belső útjaink

„Ha napról napra a saját magad által épített úton jársz, eljutsz oda, ahol lenned kell”

Egyiptomi intelem

Előttünk a nyár – az év legaktívabb és legintenzívebb időszaka. A meleg, a fény, a természet zsongása és a hosszú nappali órák ugyanazt sugallják: itt az idő, hogy teljes erőbedobással éljünk. Dolgozzunk, alkossunk, tanuljunk, használjuk ki örömmel a kapott lehetőségeket... járjuk, de legalábbis keressük az utunkat az életben.


Gyakran ilyenkor szó szerint is útra kelünk – nyaralást tervezünk, hogy kiszakadjunk megszokott környezetükből és frissen, kipihenten térjünk vissza a hétköznapokhoz. Seneca azonban arra int, hogy nem sokra megyünk az utazással, ha csak „magunkat hordozzuk körbe” – ha mi magunk nem változunk, alakulunk az út során, akkor az élmény hamar megfakul, és csak a fotóalbumunk gyarapodik egy újabb vakáció képeivel. Ha viszont készen állunk a változásra, akkor minden élet-hozta helyzet jó alkalom lehet arra, hogy tágítsuk belső világunk horizontját. 


Keleten is azt hangsúlyozzák, hogy az igazi út belül vezet: ha jobban megismerjük önmagunkat, könnyebben megértünk majd másokat is, új összefüggéseket fedezünk fel, új lehetőségek nyílnak, és rálelünk egy olyan ösvényre, ami pont ott kezdődik, ahol éppen állunk, és pont oda visz, ahova el szeretnénk jutni. És bár előttünk már sokan jártak rajta, mégis teljes egészében a sajátunk lesz. 

  • Hogyan válik a külső út egyben belső úttá is?
  • Úti cél, útirány, útitársak, akadályok és válaszutak – a belső út próbái és mérföldkövei.
  • Hogyan járjuk intenzíven, de könnyedén az utunkat?

Témánk a filozófia útja és az út filozófiája – ősi és modern filozófusok gondolataiból merítve.

Előadó Klebercz Orsolya

Harmincadszor is Gellért-hegy!

2018, május 1 - 15:29
Harmincadszor is Gellért-hegy! Bujáki Márton 2018.05.01. kedd, 17:29 Gellérthegy-tisztítási akció A Föld napján Időpont 2018. április 22. vasárnap, 09:00 Helyszín Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. Rigó u. 6–8. Helyszín link /kozpont/budapest

Jubileumot ünnepelt az önkéntesek dolgos csapata 2018. április 22-én a Gellért-hegyen, hiszen harmincadik alkalommal gyűltek össze fiatalok és idősebbek, hogy megszépítsék a főváros fölé magasodó szelíd dolomitóriást. A Új Akropolisz Kulturális Közhasznú Egyesület és a Főkert Zrt. közös szervezésében több mint 80 tettrekész környezetbarát ragadott seprűt, lapátot, szemeteszsákot vagy éppen ecsetet, hogy A Föld napján tegyen valami jót a természetért.

Tennivaló akadt bőven, így érdemes volt betárazni türelemből, bátorságból, kitartásból, lelkesedésből. Az Új Akropolisz tagjainak segítségével az Erénykerék megpörgetésével ki-ki megszerezhette a napi erényét, amit aztán egész nap gyakorolhatott.

A középiskolás csapatok egy része a festőmunkákban jeleskedett. Amerre csak jártak az ifjú ecsetforgatók, a korareggel még a korlátokon és padokon éktelenkedő firkák hamar vesztüket lelték a piros és fekete festékréteg alatt.

A fizikai kihívásokra vágyók az ároktisztításban tehették próbára kitartásukat, hiszen nem kis erőfeszítést igényelt a vízelvezető árkokból eltávolítani az ősz és tél során bemosódott avar, föld és szemét egyvelegét.

A Szent Gellért püspök szobra alatti vízesést, valamint az egyik „hulladékban fuldokló” bástyát a MIAOE (Magyar Ipari Alpintechnikát Oktatók Érdekvédelmi Egyesülete) alpinistái vették gondozásukba. Több zsáknyi műanyag palackot, üveget, sörösdobozt gyűjtöttek össze.

A középiskolás hulladékvadász csapatok a sétányokat rótták, seperték az úton-útfélen eldobált milliónyi cigarettacsikket, s az emberi hanyagság láttán nem egyszer méltatlankodva adtak hangot rosszallásuknak. Zsákszámra gyűjtötték a PET-palackokat, joghurtos poharakat, sörösdobozokat, üvegeket, de találtak széket és egy fürdősapkát is. A „zsákmány” végül a gyűjtőpontok zsákhalmain végezte, ahonnan a Főkert Zrt. munkatársai szállították el a hulladékot.

Az idei akción egy verspályázatot is hirdettek a szervezők (az összes beérkezett mű megtekinthető lesz a következő hegytisztító programon). A nyertes alkotást a meredélyen egyensúlyozó Zerge csoport saját élménye ihlette: látva, hogy a Citadella alatti rézsű megtisztítása után a turisták szinte azonnal elkezdték teleszemetelni a területet, a csapat igen elcsüggedt. Nem is sejtették, hogy hamarosan egy állatmentő akció főhőseivé válnak, hiszen sikerült épségben kiszabadítaniuk egy vékony üvegben rekedt gyíkot. A Föld napjához méltó tett nyomán az alábbi verset írták:

„Hátán tarka csíkocska,
Hol lakik a gyíkocska?
Biztos, hogy nem üvegbe',
A szemetet ne dobd le!”

A hegyszépítő akció eredményei számokban: 49 zsák szemét, 32 méter megtisztított árok (öt utánfutónyi föld), körülbelül 30 méter lefestett korlát, 40 lefestett pad, egy bizonyítottan megmentett, elinaló gyík és számos feltehetően megmentett állat és növény.

Minden alkalommal sok hulladék gyűlik össze, de az önkéntesek munkájának köszönhetően – még ha csak rövid időre is – a természet picit fellélegezhetett.És ami talán ennél is fontosabb, az akció résztvevői saját tetteikkel támasztották alá azt, amit Jane Goodall fogalmazott meg Föld-napi üzenetében: „Minden egyes ember számít, mindenki mindennap hatással van a Földre.” Hogy ez a hatás milyen irányú – az már kizárólag rajtunk múlik.

Szerző Bakos Bettina környezetvédelem Gellért-hegy Föld napja

Hogyan legyünk mindig és mindenhol filozófusok?

2018, május 1 - 10:19
Hogyan legyünk mindig és mindenhol filozófusok? Bujáki Márton 2018.05.01. kedd, 12:19 Szerző Jorge Ángel Livraga

Egy jószerivel elveszett tudásról van szó. A szüntelen változás zsivajában és elidegenedésében születtünk és nevelkedtünk, állandó menekülésben az unalom réme vagy pszichénk képzelgései elől.

A „régi világ”, ahonnan mindnyájan származunk, makacsul hat ránk üres szokásaival, engedményeivel, és a kiüresedett vallási formák és az állatias materializmus közti kilengéssel.

Igen kevesen képesek megállni és megszemlélni környezetüket, ami önmagunk szemlélésének egyik módja. Csak járunk-kelünk az úton, mindent letaposva, gondolkodás nélkül, és így valójában nem veszünk részt a Természet tervében, amely a minket uraló Isten tervének megnyilvánulása.

Elveszítettük a meghitt, apró, saját, bensőséges dolgaink iránti szeretetet is, pedig ezek megerősítik az elmét és megmelengetik a szívet.

Azt hiszem, szükségünk van rá, hogy újjáélesszük ezt a feledésbe merült tudást.

Platón a hónunk alatt, karnyújtásnyira a Titkos Tanítás , mindehhez még a rendelkezésünkre álló kiváló könyvtár… ez jó… de ez minden?

Filozófusnak lenni annyit jelentene, hogy tanulunk, tanítunk, előadásokat tartunk, ezoterikus témájú tanításban részesülünk? Igen, de csak részben. Szükségünk van rá, hogy a Valóságot éljük, s ehhez nem elegendő a pózolás, az önmegtartóztatás, és az ellenkezője sem. Szükség van még sok más kisebb-nagyobb dologra.

Ezért szégyent és gátlást legyőzve elmesélnék egy apró, talán nem is átadható tapasztalatot, de abban a reményben teszem, hátha valakinek hasznára válik.

* * *

Pár hónapja Mallorca szigetén jártam, ahol a következő könyvemet írtam, és a tenger ősi mágiájával töltődtem.

Kísérőimmel vásárolni mentünk, és mivel sehol nem tudtunk parkolni, a kocsiban maradtam, hogy ha kell, arrébb álljak.

Esteledett. A turisták sokasága az autó előtt jött-ment a kis halászfalu főutcáján, amely ilyenkor nyáron valóságos üdülőközponttá duzzad. Az aprócska főutcára merőleges, most már sötét utcából nézelődve névtelen és észrevétlen megfigyelővé váltam, mintha egy másik dimenzióba emelkedtem volna.

Láttam a jobbra siető embereket, és azokat, akik velük szemben, balra igyekeztek. Kocsik, biciklik és motorkerékpárok kígyóztak, ahogy csak az emberfolyam engedte. Láttam egymástól elbűvölt fiatal párokat, és öregeket is, akik osztoztak egymással lassúságukban és talán emlékeikben is. Néhány kisgyerek is futkározott, és belemerültek a játékba, amely a felnőttek előtt mindig rejtély marad.

Azon töprengtem, hogy ha az igazság ott lenne valahol és látható volna, mindenki egy irányba haladna. De mivel az emberek ellenkező irányba igyekeznek, nem is az igazságot keressük, vagy inkább mindenki a saját igazságát, saját vágyát követi.

Az első csillagok már megjelentek az égen, egy régi vitorlás hajó mozdulatlanul várta következő útját a dokkban.

Furcsa érzés hatalmasodott el rajtam. Úgy éreztem, sem Hérakleitosz, sem Kant ismerete nem kellett hozzá, hogy filozófus legyek.

Láttam a dolgok és a lények állandó áramlását egy olyan keresésben, ami valószínűleg nem tudatos, de attól még nem kevésbé értékes. Isten mindenkiben ott van: lépéseinkben, reményeinkben, vágyainkban. Nagy hiba lett volna nem felfedezni Istent, nem filozófusnak lenni pedig még nagyobb. Mert így tudatosult bennem, amit most megfogalmaztam, s az is, amit a megfelelő szavak híján el sem mesélek.

Éreztem, hogy össze vagyok kötve mindenkivel… Nervo szavaival, rejtélyes módon mindenki a testvérem volt… Isten… saját magam… Élet… Idő… Tér…

Gyerek voltam és futottam, elbűvölt ifjúként álmodoztam, öreg voltam és csoszogtam a már számtalanszor megtett úton, beszéltem németül, angolul, franciául, spanyolul, olaszul, svédül. Egyszerre voltam az égen a csillagokkal, magamra öltöttem a kikötőben lehorgonyzott öreg hajó testét.

Tudom, hogy egy pillanatra megérintettem egy nagy igazságot, egy kétségbevonhatatlan bizonyosságot, békét és egy nagy kérdést.

És tudom, hogy filozófus voltam, túl a címeken, elismeréseken és könyveken. Igen… nem több egy filozófusnál. Milyen szép is volt ez! Ezért papírra vetettem.

Ha valaki nem érti meg, amit az előbb írtam, ne aggódjon miatta. Én sem értem. Csak megosztottam egy kicsiny, bensőséges, meghitt tapasztalatot, ami mégis roppant fontosnak tűnik. Talán része lenne annak az elveszett tudásnak, ami az embert képessé teszi arra, hogy mindig és mindenhol filozófus legyen?

Azt hiszem, igen. Próbáld meg te is valamikor. Nem fogod megbánni.

Fotók: flickr.com

 

Cimkék Jorge Ángel Livraga

Vállalj felelősséget az idődért!

2018, április 30 - 19:34
Vállalj felelősséget az idődért! Bujáki Márton 2018.04.30. hétfő, 21:34 Workshop az időgazdálkodásról Esemény típus Előadás gyakorlatokkal Időpont 2018. április 14. szombat, 14:00 Helyszín Főnix Kultúrműhely, Budapest, VIII. Rigó u. 6–8. Helyszín link /kozpont/budapest

Miért nem lehet egy napon említeni Hufnágel Pistit és a Kis herceget? Mit jelent „az idő pénz” mondás, és vajon melyik értékesebb közülük? Többek között ezekre a kérdésekre kaphattak választ azok, akik részt vettek a Kalincsák Tibor vezette időgazdálkodási workshopon.

„Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz – mondta a róka. – Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet…” A workshop elején ezzel az idézettel világította meg Kalincsák Tibor az idő többrétűségét: az automatikusan múló objektív időből kiválik a szubjektív, maradandó idő, amelyet kiemelkedő pillanatokhoz tudunk kötni. Hogy az utóbbit tudatosabban, teljességében megélhessük, döntéseinkkel, választásainkkal irányítanunk kell a múló időt, azaz felelősséget kell vállalnunk azért, hogy mivel töltjük ki a rendelkezésünkre álló napokat.

Attól függően, hogy ki hogyan viszonyul saját tevékenységeinek beosztásához, öt időperspektívát különböztet meg a szakirodalom. Az előadó humoros példákkal szemléltette, milyen erőteljesen meghatározza az emberek döntéseit az, hogy melyik típushoz tartoznak. A „jelen hedonista” az adott pillanatban akarja élvezni az életet, a „jelen fatalista” úgy érzi, hogy tőle semmi sem függ, ezért nem is próbálja meg kontrollálni a helyzetet. A „múlt pozitív” a régi szép időkből merít erőt a jelen kihívásaihoz, a „múlt negatív” az elszalasztott lehetőségeket sérelmezi – ennek a típusnak jellegzetes megnyilvánulása a Mézga család Paulája, aki folyton azon búslakodik, hogy miért nem a Hufnágel Pistihez ment feleségül. A „jövőorientált” számára pedig fontosabb a határidők betartása, mint az, hogy a jelen pillanatban jól érezze magát. A workshop vezetője rávilágított arra is, hogy egyik időperspektíva sem egyértelműen jobb vagy rosszabb a másiknál, mindegyiknek vannak pozitív és negatív jellemzői, és az a legmegfelelőbb, ha a különböző helyzetekben és életszakaszokban ezeket elegyíteni tudjuk.

Bár a tankönyvek ezt az öt típust különítik el, Kalincsák Tibor fontosnak tartotta kiemelni a „transzcendentális jövő” időperspektíváját is, amelynek középpontjában az az elképzelés áll, hogy olyan célokat is kitűzhetünk, amelyek beérése talán túlmutat emberöltőnkön, jelentőségük miatt mégis időt szakítunk megvalósulásuk elősegítésére. Ha ezt a szempontot sikerül mindenkinek egy kicsit jobban magáévá tenni, könnyebben megbirkózhat az olykor leküzdhetetlennek tűnő időhiánnyal is, hiszen támpontot kaphat az igazán fontos, illetve a kevésbé fontos dolgok megítéléséhez. Ilyen az ideális államférfi példája is, aki azért fáradozik, hogy a jövő nemzedékei is mindig jobb és jobb világban élhessenek.

Ezt az időszemléletet és az emberhez minél méltóbb, akár hosszú távú célkitűzések felfedezését támogatta az az önismereti gyakorlat is, amely során a résztvevők a testük, ösztöneik, félelmeik, kudarcaik felett naponta aratott győzelmeket tudatosíthatták. Az önismeret segít, hogy kijelöljük a nagy célokat, illetve rendszeresen megerősítsük, és ha szükséges, korrigáljuk vagy felülírjuk őket. Fontos, hogy a célt valóban mi magunk akarjuk megvalósítani, ne tévesszük össze a lottó ötöshöz hasonló kívánságokkal, legyen képszerű, kapcsolódjon hozzá külső és belső motiváció is, legyen hosszú távú, gyakran gondoljuk át, és főként tegyünk érte, méghozzá rendszeresen.

A „hogyan” kérdésére az előadó Jorge Ángel Livraga „A győzelem művészete” című előadását alapul véve adott választ: teljes szívvel és erővel. A szív az álom eléréséhez és az iránta érzett lelkesedéshez, az erő pedig az akarathoz, a kitartáshoz szükséges. A cél megvalósításában segítségünkre lehetnek az erények, vagyis a határozottság, a rugalmasság, a humorérzék, a nemeslelkűség, a bajtársiasság, az együttműködés gyakorlása és a hibák, vagyis többek között a döntésképtelenség és a félelem csökkentése, elengedése.

Ha teljes szívvel és erővel cselekszünk, nap mint nap kisebb-nagyobb győzelmeket arathatunk, megtehetjük a nélkülözhetetlen lépéseket a teljesebb szabadság, összetartás, derű irányában. Ahogy jobban megismerjük magunkat, egyre több felelősséget vállalunk. Az időért és önmagunkért.

Előadó Kalincsák Tibor Szerző Szathmáry Emőke időbeosztás

Filo-Filmklub: HUMAN (Az ember) című film

2018, április 30 - 08:48
Filmklub Kezdete 2018.06.01. péntek 18:00 Vége 2018.06.01. péntek 22:00 Helyszín Kairosz Kultúrműhely, Székesfehérvár, Megyeház utca 22/a Helyszín link /kozpont/szekesfehervar Részvételi díj A belépés díjtalan. Filo-Filmklub: HUMAN (Az ember) című film

Yann Arthus-Bertrand, francia fotográfus, humanista 2015-ben egy olyan filmmel állt elő, amely a világ legkülönbözőbb pontjain kutatja azt, ami mindenütt közös: az ott élő embert.
A rendező és csapata 60 ország több mint 2000 lakosának tette fel ugyanazt a 40 kérdést.
És az emberek meséltek. Boldogságról, fájdalomról, győzelemről, félelemről, életről és halálról.

A nézőnek átjön, hogy amit lát, az a hús-vér valóság, és úgy érezheti, mintha maga is ott ülne az operatőrrel, és bensőséges légkörben hallgathatná az élettörténeteket.
A fókuszban a nehézségekkel találkozó humánum áll, aki a miérteket és lehetőség szerint a megoldásokat is keresi. Különbözőképpen és eltérő eredménnyel.

A film megannyi autentikus közegbe kalauzol el Földünkön, ahová a legtöbben talán soha nem jutnánk el; nem láthatnánk az élet jelenségeit a légifotók varázslatos nézőpontjából, és nem nyernénk bepillantást a tőlünk távoli helyen élők lelkébe sem.

A Human – Arthus-Bertrand meglátása szerint – olyan film, amelyet mindenkinek látnia kell.

A több mint két órás filmet két részletben vetítjük, rövid szünettel.
A vetítés után beszélgetésre invitáljuk a közönséget a film kapcsán felmerülő kérdésekről, gondolatokról.

 

Prezentáció a gyakorlatban

2018, április 25 - 21:35
Workshop Kezdete 2018.05.26. szombat 10:00 Vége 2018.05.26. szombat 17:00 Helyszín Kairosz Kultúrműhely, Székesfehérvár, Megyeház utca 22/a Helyszín link /kozpont/szekesfehervar Részvételi díj A részvételi díj: 5000 Ft, diákoknak: 3500 Ft. Prezentáció a gyakorlatban

Bármit megtennél azért, hogy meggyőző lehess az államvizsgán, az állásinterjún vagy éppen a munkahelyeden? Többet szeretnél tudni, mint amit egy rövid, internetes összefoglalóból megtanulhatsz? Gyere el prezentációs workshopunkra egyedül vagy barátaiddal, ismerjétek meg együtt és gyakoroljátok az eredményes előadás művészetét!

Mi nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy fiatalos, pörgős, gyakorlatokra épülő képzést tartsunk, fókuszban az államvizsgával és a munkahelyi helyzetekkel. Multinacionális és egyetemi környezetben gyakorlatot szerzett előadóink adják át tapasztalataikat, melyek révén Ti is hamar az átlagos előadók szintje fölé emelkedhettek!

Témáink lesznek:

- Hogyan fogalmazzuk meg a prezentáció üzenetét?

- Miért fontos a hármas tagozódás?

- Hogyan készítsünk el egy jó előadást? Hogyan gyűjtsünk anyagot, hogyan válasszuk ki a megfelelő prezentációs eszközöket és technikákat?

- Hogyan készüljünk fel a beszéd előadására?

- Hogyan adjunk elő, hogyan tartsuk fenn a figyelmet, hogyan kezeljünk nehéz helyzeteket?

 A tréninget vezeti Grúsz Róbert és Dr. Bán Krisztián.

 Kérjük, amennyiben szeretnél részt venni a tréningen, legkésőbb a programot megelőző csütörtök éjfélig regisztrálj e-mailben.
 Információ és jelentkezés: szfvar[kukac]ujakropolisz.hu

Előadó Grúsz Róbert Bán Krisztián

Színek ég és föld között

2018, április 25 - 16:39
Workshop Kezdete 2018.05.12. szombat 14:00 Vége 2018.05.12. szombat 18:00 Helyszín Pécsi Kávé, Pécs Irgalmasok utcája 6. Helyszín link /kozpont/pecs Részvételi díj 3200,- Ft Kedvezmény 2500,- Ft Színek ég és föld között Goethe színelmélete és színkeverés a gyakorlatban

Ismered Goethét, a költőfejedelmet? És tudtad, hogy nem csak az irodalomnak élt? Sőt! Workshopunkon most megismerheted Geothe színelméleti tanításait és a gyakorlati foglalkozáson ki is próbálhatod!

„Mindazt, amit költőként alkottam, nem sokra tartom. Kiváló költők éltek koromban és még kiválóbbak előttem, s hasonlóan kiválóak fognak élni utánam. De hogy századomban a színtan bonyolult tudományában én vagyok az egyetlen, aki tudja az igazat, erre büszke vagyok, és ezért sokak fölött állónak érzem magam.” Goethének ezeket a szavait jegyezte fel Eckermann 1829. február 19-én naplójában.

Belépődíj: 3.200,-Ft , diákoknak 2.500,-Ft
(a díj magában foglalja a teljes anyagköltséget a gyakorlati foglalkozáshoz, valamint 300,-ft értékű kupont, melyet a workshop ideje alatt a Pécsi Kávéban levásárolható)

A részvétel előzetes regisztrációhoz kötött: pecs[kukac]ujakropolisz.hu

Alkotó műhelyfoglalkozások festés színkeverés